„Miben segített a pszichodráma?
1. Amikor kialakult a csoport, akkor kiderült (nem az első alkalommal) hogy jó pár emberrel van azonos trauma, olyan dolgok is, amelyekről a mindennapi életben nehezebb beszélni, illetve más emberek sem feltétlenül tudják hogy kezelni a dolgot. Ezzel megtapasztaltam azt is, hogy nem vagyok egyedül. Alapvetően már az elején (de nem azonnal) megkönnyebbülés volt, hogy nem lesz tabu téma.
2. Az igazi együttérzés megtapasztalása és gyakorlása: megtanultam különböző álláspontokból, különböző megküzdési stratégiákból nézni ugyanazt a helyzetet, ezáltal jobban el tudom fogadni, hogy mások, hogy reagálnak bizonyos dolgokra. Rá tudtam érezni a gyengeségeikre, korlátaikra.
3. A különböző szerepek megélése segített abban, hogy a mindennapokban is könnyebben felismerjem, hogy van lehetőségem arra, hogy váltogathatok a különböző magatartásformákban.
4. Különböző negatív érzések azonosítása, kifejezése, tudatosítása, átalakítása.
5. A sharing során alkalmazott szigorú kommunikációs szabályok ráébresztettek, hogy az agresszív kommunikáció mennyire káros hatással volt rám, és motivált arra, hogy a mindennapi használatra is elsajátítsam az asszertív kommunikációt. (Ez az egyik legfontosabb tanulság számomra)
6. Megengedő és megtartó környezet megtapasztalása.
7. Saját belső erőm megtapasztalása és felszabadítása.
8. Határok meghúzása, azok megtartására való törekvés. (Másik rendkívül fontos téma)
9. A folyamatban való gondolkodás elsajátítása, bizalom felépítése abban, hogy a folyamat értem van és az én tempómban halad és hogy igenis lehet elérni változást. Lépésről lépésre megengedve a szükséges időt. Ehhez a folyamathoz tartozik az is, hogy a különböző emberek élethelyzetéről láttam, hogy mondjuk én is voltam ott, és érzékeltem a változást magamban, vagy akár inspirációként hatott rám, hogy én is lehetek ott, ahova el szeretnék jutni.
10. A játékok korrektív hatása. (ebben azért kevésbé hittem, de végülis megtapasztaltam hogy létezik)”